Termékek


 
Boltunk újra nyitva! Nyitva tartás ITT!


Az amazóniai tejbéka

A tejbéka (Trachycephalus resinifictrix) Dél-Amerika őserdeiből származik, nevét fiatalkori mintázatáról kapta: fekete-fehér tarka. Könnyen tartható, robosztus, hálás békafaj, melynek tartásában sok örömet lelhetünk.

JELENLEG NEM TARTUNK ELADÁSRA TEJBÉKÁT, ÉS NEM IS VÁRHATÓ!

Kinézete

A nagyméretű leveli békák közé tartoznak, átlagosan elérik a 8 centimétert, de a nőstények még ennél is nagyobbra nőhetnek. A hímek külső szájzugában, a fülük alatt fekete hanghólyag található, melyeket a nőstény hívásakor diónyira is fel tudnak fújni. Lábaikon nagy tapadókorongok vannak, amelyekkel ügyesen másznak a felületeken. Fiatal korukban a fekete-fehér mintázatuk élesen elkülönül, lehetnek sávozottak, tehén tarkák, pöttyösek, vagy ezek különböző variációi. Idősödve a színük már enyhén szürkésbe, esetleg barnásba hajlik, viszont a szájuk belseje, hasuk és a lábaik talpi felülete türkizkékes színű marad egész életük során. Dekoratív, nagytestű, szürkületkor aktív faj, pupillája körül célkereszt alakú fekete rajzolattal.

Életciklusuk

Átlagosan 8 évet élhetnek, de megfelelő tartás esetén ennél még többet is megérhetnek. Egyes forrásokban 20 évet említenek, de erre nincsenek bizonyítékok, másrészt ez az életkor hasonló fajokra sem igaz, így inkább a 8-10 év a reális élettartam.
Másfél éves korukra válnak ivaréretté, ha felnőttekkel tartjuk együtt a fiatalokat, akkor hamarabb is, persze ez nem azt jelenti, hogy ezek az állatok már tenyésztésre is alkalmasak.

Tartásuk

A fiatal állatokat kisebb, könnyen tisztítható terráriumokban kell tartan, hogy a zsákmányt könnyen megtalálhassák. Ilyenkor elegendő néhány nedves papírtörlő, vizes tál, amely lehet egy cserépalátét is, valamint megfelelő rejtekhely. Ahogy nőnek, úgy nő a mozgásigényük is: az idősebb egyedeket már kifejezetten nagyméretű helyen kell tartani, egy 3-5 fős csapat részére körülbelül egy 55x50 centiméter alapterületű, legalább 90 centiméter terrárium szükséges. Érdemes egyedi készítésű, hátterezett terrárium vásárlása, hiszen ez rejtekhelyet, valamint még több mozgásteret biztosít kedvenceinknek. Fontos, hogy olyan anyagokból készüljön, melyekből semmi sem oldódhat ki a rendszeres párásítás során!



A terráriumnak jól kell szellőzni: előnyös, ha nem csak felül, de elöl is van nem rozsdásodó szellőzőrács, kialakítása során kerülni kell a lépcsős, éles sarkokat képző megoldásokat.

Aljzatnak olyan anyagot kell használni, melynek részeit nem tudja lenyelni a béka. Vadászat közben, ha a rovar rákapaszkodik egy növénydarabra, kavicsra, azt kedvencünk le fogja nyelni, és csak remélhetjük, hogy az át tud haladni a szervezetén, nem okozva nagyobb gondokat. Nagyméretű agyaggolyó, műfű használható, de minden egyéb szerves anyag is, melyet nem hordanak fel az üvegre, illetve nem fér a szájukba. A műfű további előnye lehet, hogy a zsákmányállatok nem tudnak benne elbújni. Ezt barkácsáruházakban, díszállat kereskedőknél is lehet vásárolni alkalmanként.

JELENLEG NEM TARTUNK ELADÁSRA TEJBÉKÁT, ÉS NEM IS VÁRHATÓ!

A terráriumot gazdagon berendezhetjük ágakkal, illetve élő-és műnövényekkel, vízszintes bambusz rudakkal, de elegendő hely is maradjon, hogy a békák ugrálhassanak a falak között. Ezek a békák nagyra nőnek- megfelelően erős levelű növényzet, stabil berendezés szükséges a biztonságuk érdekében.

A természetben ezek az állatok sokat időznek fák odvaiban, melyben esővíz gyűlik fel-ezt egy méretes, de nem túl mély medencével, tállal biztosíthatjuk. Mivel naponta kell vizet cserélni ebben, érdemes jól tisztítható tálat beszerezni, például amelynek mázas a belseje. Mindig ivóvíz minőségű vizet töltsünk a tálba, melyet, ha lehet, néhány órát szellőztessünk, hogy a klór kipárologjon belőle.
Trópusi, főleg éjszaka aktív állat a tejbéka- nappal szükséges a 28-30 Celsius fok, éjszaka ez maximum 20 Celsius fok köré csökkenjen. Nappal a hőt háttérbe épített spot izzókkal tudjuk biztosítani, melyek lokálisan melegebb helyeket hoznak létre, a terráriumban a magasságnak megfelelően többféle hőfok is lesz, így az állatok aktuális igényük szerint tölthetik a nappali alvást a terrárium megfelelő pontján. Kisebb, nevelő terrárium fűtését kívülről is, különböző erősségű izzókkal megoldhatjuk. Arra mindvégig figyelni kell, hogy ne lógjon be az izzó a terráriumba, mert a békák, ha ráugranak, a közelében alszanak el, akkor súlyos égési sérüléseket szenvedhetnek.

Az elég magas hőmérséklet mellett a páratartalom is kiemelt fontosságú: napjában többször érdemes lágy vízzel párásítani.
Az UV-B és UV-A kiegészítés szükségességéről és alkalmazásáról viták folynak, hiszen odúlakó, éjszakai fajról beszélünk, így ezek nem feltétlenül szükségesek, vannak, akik használják ezeket, és vannak, akik nem. Minden esetre az állatokkal etetett vitaminpor kell hogy tartalmazzon D-vitamint! Az UV sugarak az üvegen nem jutnak át- érdemes lámpabúrát tenni a felső szellőző rácsra, nem túl erős UV izzóval. Ha sötétben is meg akarjuk figyelni őket, úgynevezett „moonlight” izzót is felszerelhetünk, mely nem zavarja békáink éjszakai aktivitását.

Az elhullott rovarokat, ürüléket naponta el kell távolítani a terráriumból, a vizüket naponta kell cserélni, a terráriumot pedig néhány hetente érdemes kitisztítani. Ne használjunk vegyszereket, savakat, lehetőleg lágy vízzel vagy a terrárium teljes kiürítése után gőztisztítóval távolítsuk el a szennyeződéseket.

Viselkedésük, igényeik

Ezek az állatok csapatban jobban érzik magukat, mint egyedül. 3-5 fős csapat jó kiindulás, akár több állat is élhet együtt egy elég nagy helyen. Nappal előszeretettel alszanak egy kupacon. Nem agresszívek egymással, még etetés közben sem, arra viszont figyeljünk, hogy hasonló méretű egyedeket tartsunk együtt, nehogy a kisebbeket zsákmánynak nézzék.
A kézbe vételt kerüljük. Érzékenyek a kezünkön lévő izzadságból kiváló sóra, valamint a kémiai szerekre, olajokra, így egészségük érdekében használjunk nem púderes, egyszer használatos gumikesztyűt, ha mégis szabad kézzel fogjuk meg őket, utána alaposan mossunk kezet! Gyermekekre különösen ügyeljünk, nehogy a szájukhoz, szemükhöz érjenek „békás” kézzel.
Ezek az állatok terráriumi tartás esetén nem termelnek mérget. Természetesen sérült kézzel sose fogjunk meg kétéltűeket, és alapvető szabály, hogy különböző fajokat NE tartsunk egy terráriumban, hiszen nem csak megehetik egymás, de még mérgezőek is lehetnek egymásra.

JELENLEG NEM TARTUNK ELADÁSRA TEJBÉKÁT, ÉS NEM IS VÁRHATÓ!

Etetés

Alapvetően rovarevő állatok a tejbékák, hiába etetnek egyesek egészen extrém állati eredetű takarmányokkal. A legjobb nekik a házi-illetve banántücsök, erdei (csoki) csótány, esetleg sáska. Ha agresszív tücsökfajt, vagy egyéb harcias zsákmányt kínálunk nekik, emiatt sajnos visszautasíthatják a táplálékfelvételt. Ne etessünk légylárvákkal, lisztkukaccal vagy gyászbogár lárvával sem. Alacsony fehérje és magas zsírtartalmuk, valamint az emészthetetlen kutikulájuk, esetleges baktériumos fertőzöttségük miatt kerülendőek.
Az egészen pici békák nagyméretű röpképtelen muslicát, hangya méretű tücsköt kaphatnak, ahogy nőnek, etethetőek röpképtelen legyekkel, és olyan méretű tücsökkel, csótánnyal, sáskával, amely befér a szájukba. Fontos, hogy az eleségállatokat jól tartsuk, hiszen a boltokban kapható rovarok sokszor éheznek, így csak üres kitinvázat adunk a békáknak.



A tücsköket, csótányokat etessük száraz macskatáppal, zabpehellyel, almával és répaszelettel, a sáskákat zabpehellyel, kelkáposzta levéllel, répaszelettel. Ezek a rovarok szeretik a meleg, száraz, páramentes környezetet, ne hagyjuk bepenészedni az eleségüket, hiszen így a káros gombatoxinok kedvenc békáinkba is bejuthatnak!

A tejbékákat etessük naponta, hogy legyen lehetőségük egész éjjel vadászni. A rovarokat kitűnő minőségű vitaminporral kell beszórni, mely tartalmazzon megfelelő arányban kalciumot és foszfort, D-vitamint és egyéb, esszenciális vitaminokat. Kerüljük a szemcsés, szürkés színű, lejárt készítményeket.

Különösen a fiatalok nagyon nagy étvágyúak, meglepően sokat tudnak enni, ezért a későbbiekben nagy tételben kell rovarokat vásárolni nekik- melyeket legjobb, ha egy napon át ellátjuk a fent említett takarmányokkal, hogy kitűnő beltartalmi értékük legyen – de a költséghatékonyság érdekében akár rovartenyésztésbe is érdemes belefogni.

Szaporodásuk

Körülbelül másfél éves korban válnak ivaréretté. Tapasztalataim szerint a szaporodási időszakuk nyárra esik, amikor a szoba levegője fűtés nélkül is 24-26 Celsius fokos. A hímek hanghólyagjaik segítségével hívják a nőstényt a medencébe, ezt egy éjszaka alatt több száz alkalommal is megtehetik! Erős hangjuk messze elhallatszik, így olyan szobába, ahol alszanak, nem javasolt terráriumot telepíteni. Ha több hím is akad a csapatban, azok egymással versengve hívják majd a nőstényeket.

keresőguruOldaltérkép